Kedves Karácsonyrajongók!

Szeretnék elbúcsúzni a következő 9 hónapra tőletek. Lejárt az aktualitása a blognak. De csupán a következő év Októberéig ;-)

Köszönöm, hogy velem voltatok és készültetek az Ünnepekre. Remélem mindenkinek eredményes volt és szeretetteli ez a három nap, s most az Óév búcsúztatására készül testileg-lelkileg. 

A továbbiakban a másik oldalamon találtok meg... ITT.

Ezúton szeretnék mindenkinek Eredményekben, Szerencsében, boldogságban és pozitív változásokban gazdag Újévet kívánni! :-)

Joyo

 Kedves Karácsony-rajongók!

Tudom, hogy lecsúsztam róla, de még mindig nem késő Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket kívánni! Remélem, hogy a Szenteste mindenkinek úgy sikerült, ahogy szerette volna, néhány kisebb-nagyobb botlás, megcsúszás mindig belefér ;-)

Sajnos nálam konyhafronton nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztem, mert valami vírus ismételten rám vetette magát és ledöntött a lábamról... így a sütemények kimaradtak, legalábbis nem saját kezűleg készültek, hanem megrendeltük őket a Peresztegi Pékségből.... kicsit csaltunk, de semmi energiám nem volt a konyhához... ezt mindenki meg is értette.

Délben anyósomhoz megyünk ebédre, este pedig nagybátyámékhoz vagyunk hivatalosak. Majd beszámolok, hogy milyen volt a Szenteste, mert nagy változások történtek, és volt egy kis meglepetésem is mindenki számára, ami nagyon "ütött"!

Addig is jó pihenést, és családlátogatást kívánok mindenkinek! ;-)

Az idei karácsonyfa... akár egy habcsók! :-D

 Már csak 3 nap és itt van Szenteste! Nem mondanám, hogy ólomlábakon vánszorogna az idő, mert a lakástakarításból még mindig van mit csinálni, még nem vásároltunk be a menühöz és még a mézest sem sikerült elkészítenem. Legalább a tésztát jó volna összeállítani... kisütni ráérnék még akár 25-én is.

Ajándékot majd csak holnap csomagolok. Még a papírt is meg kellene hozzá venni :-)

Szüleim hétfőn teljesen új díszeket vettek leendő karácsonyfánkra. Mégpedig mályva és krém színű matt és fényes gömböket, krém színű angyal szárnyakat, hópelyheket és fehér boát. Elképzeltem, és szerintem nagyon elegáns lesz vele :-)

Ismét sűrű lesz a 24-e... ugyanis 13 óráig dolgozunk és 15 órára már hivatalosak vagyunk anyósomhoz. Mikor tudjuk feldíszíteni a fát? Anélkül, hogy kapkodnánk... a karácsonyi babonák szerint nem szabad behozni 24-e előtt a házba a fenyőfát, mert elűzöd vele a jószerencsét! Ismét kapkodni fogunk.... fáradtan... ez van :-)

Néhány szerencsét hozó karácsonyi babonát megosztok veletek, amiket jónak és hasznosnak találtam.... lehet, hogy érdemes megfogadni! valamit tudtak a régiek. Elvégre... a lencse idén bejött!

"Kevesen tudják, de a fenyőfát csak karácsony napján kell bevinni a lakásba, mert ha hamarabb tesszük, akkor kapzsiságunkkal felhívjuk az ártó szellemek figyelmét. Az ajtó fölé akasztott friss fagyöngyöt látva azonban visszafordul minden szellem és rosszakarat. Érdemes egy évig ott is hagyni."

"Ha karácsony estéjén gyertyát teszel az ablakba, és hagyod leégni, magadhoz vezeted a jószerencsét."

"Ezen a napon öltözz a legszebb ruhádba, hogy így biztosítsd a család békéjét. De ne viselj semmi újat, mert az balszerencsét hoz."

"Felejtsd el a kölcsönkérést és a kölcsönadást, ami szintén elviszi a szerencséd."

"Aki karácsonykor babot, borsót, tököt vagy mákot eszik, az sok pénzhez jut. Aki pedig halat falatozik, az úgy fog előre haladni a karrierjében, mint amilyen sebesen a hal úszik a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben."

"Süss a karácsonyi süteménybe pénzérmét vagy gyűrűt. Akihez a pénzzel töltött sütemény kerül, az anyagiakban mindent elér, amit szeretne, aki pedig a gyűrűt találja meg, a munkában és a szerelemben lesz szerencsés. De a vacsora előtt semmiképp se kóstolgassátok a desszertet, mert azzal elvágjátok a szerencsét."

"A karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nehogy kidobd az ünnepek vége előtt, mert megóvja a ház népét a betegségektől. A szemetet egyébként sem ajánlatos kivinni a házból, ugyanis a szeméttel együtt a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad."

"Karácsonykor ne hagyd a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnod."

forrás: http://karacsony.hu/cikkek/karacsonyi-szerencsehozo-babonak-144.html

Ki tudja mennyire hatásosak ezek a babonák... mindenesetre, ha kipróbáljuk, nem veszíthetünk semmit? ;-)

Jó készülődést!

Joyo

 Beléptünk Advent utolsó hetébe. Valaki azt mondja, hogy ez a legnehezebb, vagy a legkönnyebb hét, hiszen ez az a periódus, amikor minden maradék lelki szemetünktől megszabadulhatunk, hogy felkészítsük magunkat a Fény befogadására. Hogy igazán meg tudjuk élni a Szenteste örömét, lelkesedéssel és izgalmait, s egy héttel később tiszta lappal lépjünk át az Újévbe. Azt hiszem eljött a békülések és megbocsátások időszaka. Nem hiába a szeretet ünnepe... mi volna arra a legjobb időszak, hogy lezárjuk és elengedjük lelki sérelmeinket másokkal szemben, mint EZ? Ez a béke ideje. A megnyugvásé. Az örömé. A pihenésé. A családé és a barátoké. Mindazoké, akik közel állnak a szívünkhöz.

Lehet, hogy csak én vagyok így, bár biztos vagyok benne, hogy nem, aki ilyenkor kitárja a szívét (bár megfelelő védelmet kér maga köré a negatív és ártó dolgok miatt), s szeretettel fordul embertársai felé. Kodály is megmondta: " A legrövidebb út egy emberhez, egy mosoly!"

És igaza volt. Ha valaki őszinte mosollyal fogad egy másik embert, arra valahogy mágikus hatással van ez a gesztus, elindul benne valami. Nyugodtabb lesz, mosolyog ő is előbb vagy utóbb :-)

Itt a boltban látom ezt a legjobban, habár az utcán is előzékeny és mosolygós vagyok. És ha hiszitek, ha nem, de az emberek még az utcán is visszamosolyognak. Van olyan, aki "fénylik". Fénylik a szívében élő és lobogó szeretettől. És azt hiszem a Világ ezáltal válik jobbá. Ha érezteted a másikkal, hogy ember, hogy értékes, hogy fontos, és ami a legfontosabb; hogy szerethető lény!

Az emberek ezt elfelejtették. Elfelejtették, hogy lehet őket szeretni és értékelni. Hogy nem csupán apró fogaskerekek vagyunk egy bonyolult gépezetben, ami a mai rohanó életet jelöli. Odafigyelhetünk egymásra. Kezdjük el MOST. Adventkor :-) És folytassuk az Újévben is...

A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Joyo

 Sziasztok!

Elnézést, kicsit lemaradtam a jegyzetelésben, és megkésve bár, de törve nem... bemutatom a harmadik Vasárnap adventi angyalát:

Az az öt évvel ezelőtti telefonhívás; a karácsonyi vásár, mint háttérzaj; a zavart férfihang, mint akit rajtakaptak; zárkózott, hideg, kemény... mintha nem is ő lett volna. (-Most végeztem az előadással, indulok az edzőterembe. Te merre vagy? - semmi kérdőre vonás. -A karácsonyi vásárban forralt borozom - jött a válasz. - És kivel? - hangom próbált vidám maradni és közvetlen, annak ellenére, hogy a gyomrom valamiért diónyira zsugorodott. - Egy kollégámmal. - Férfi vagy nő? - Nő - "mégis mi a faszt érdekel és miért faggatsz"-hanglejtréssel. Gyomor még inkább görcsben. Gondoltam egy kis humort belecsempészek, hátha felolvaszthatom a ridegséget... - Mond, hogy öreg és csúnya - kuncogtam bele a mikrofonba. - egy darabig csend. - Nem....")

Na bumm... elindult a lavina... És ennek a sokkos emléknek a mélyen elrejtett maradványai törtek utat maguknak a Várkerületen. Na hurrá. Szegény E.... elmeséltem neki röviden, ő pedig begurult. Nem rám, bár lehet, hogy két nagy pofon nem ártott volna, bár nem hisztiztem. Ma már jobb. Igazából, miután elhagytuk a vásár körzetét, már sokkal jobb volt.

Sokkal inkább a Karácsonyra kellene készülni. És emlékezni, örülni a jónak. Hiszen van mellettem egy férfi akivel nagyon szeretjük egymást, és együtt készülünk az ünnepekre. Idén végre ott lesz velem, és együtt díszítjük fel a karácsonyfát is. Végre sehová nem kell sietnie, előre mennie... együtt elkészülünk otthon, feldíszítjük a fenyőt, s úgy indulunk az édesanyjához karácsonyozni. Ezt követően az én nagyszüleimhez, ahol az egész család összegyűlik :-)

Na lám csak... máris jobb a hangulatom... beszéljünk inkább a Karácsonyról, fadíszítésről, a menüről, az ajándékokról. Már csak nagymamámnak és nagynénémnek nézünk valami szépet-hasznosat. Még mindig kemény dió, de talán ha páromat ki bírom rángatni a barlangjából, akkor közösen találunk valamit. Neki nagyon jó ízlése van, ha nőknek kell valamit választani. A saját ajándékomat is az ő segítségével választottam ki. Egy hosszú quipao ruhát kértem szüleimtől, mert istenigazából csak egy alkalmi öltözetem van, ami egy fekete félhosszú koktélruhából áll, és egy szatén, fekete  alapon arany sárkánymintás kínai tunikából. Egy nőnek, pedig jobb ha több elegáns ruhája van :-) Találtam is az online katalógusban egy elegáns, de szexi fazont. Nyakban kell összegombolni, félig hiányzik a háta, a dekoltázsán pedig van egy csepp alakú kis kivágás. Fekete szatén alapon piros minták vannak rajta. A többi majd a futárszolgálat megérkezte után derül ki :-)

Na látod... rossz kedv egyszerűen tova tud szállni. Csak a pozitív dolgokat kell felidézni. És mondok még egy örömteli hírt: kereken két hét van hátra szentestéig! ;-)

Joyo   

 Elgondolkodtam! Annyi helyről halljuk és olvassuk, hogy "kerüljön csúcsformába Karácsonyra!", "fogyjon le velünk az ünnepekre!", "bomba alak két hét alatt!"... csak úgy mellékesen megkérdezném: - Mégis minek?

Átlagban másról sem szól az ünnep három napja, mint az állandó evésről. Minek előtte fogyókúrázni? Minek kell kínkeservesen lefogyni, ha Karácsony után a duplája visszajön? Ezen kiborultam. Lehet, hogy mindenki jól akar mutatni a karácsonyi fényképeket, de ezért kihagyni a családi ebédeket és vacsorákat? Koplalni, kínozni magunkat, az amúgy is hajtós időszakban még több indokot adni magunknak, hogy stresszlejünk? Mindezt azért, hogy utána feltölthessünk egy dögös képet magunkról a facebook-ra, miközben ülünk az asztalnál karikás szemekkel, amiket sminkkel igyekeztünk elfedni, egy szexi ruhában, magunk előtt salátás tállal, amikor a többiek jóízűen falatoznak körülöttünk és jókedvűek? Megéri? Szerintem nem, de mindenkinek egyéni meglátása és döntése, hogy mihez kezd :-)

Azt nem mondom, hogy mozogni nem lehet előtte, hogy ne fulladjunk ki olyan hamar, és az emésztésünk is rendben legyen. Na de fogyózni? Az ember gyomra még össze is szűkül ilyenkor. Aztán hallgathatjuk...

-Vegyél még édesem...

-Kóstold meg a tölteléket is...

-Nehogy maradjon bármi is a tányérodon te lány!

-Hát ezért görnyedtem a konyhában egész nap?

Ráérünk az újévben fogyókúrázni, diétázni, mozogni, sportolni és nagy terveket szőni! Az úgy is az újrakezdés időszaka! ;-) Addig is inkább élvezzük a büntetlen táplálkozást! Télen senki sem szól meg, ha repetázol! :-D

Legyen szép napotok!

Joyo

Tudom, hogy kicsit megkéstem a bejegyzéssel, de azért lesz benne aktuális téma is :-)

Igaz, hogy Kedd van, de akkor is említést kell tenni arról az eseményről, ami Vasárnap történt a Földön...

A második vasárnapi angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Valahol mindenki érezte, csak másképpen. Én momentán üvöltve sírtam-rítam... megmagyarázhatatlan dolgok miatt. Talán ki kellett ürítenem a lelkem, hogy helyet teremtsek a szeretetnek. Talán az angyal a gondjaimat is elvitte magával. Mert Hétfőn, mintha elfújták volna :-)

Ráadásul ma reggel még a kedves Őszszakállú is meglátogatott bennünket a bakancsainkban finom csokoládékat hagyva :-) S ki tudja hogyan, de az én bundás cipőm orrára rá volt ültetve egy Pickwick teacsomag, mely négy doboz teakülönlegességet és egy 1 literes eperformájú kannát tartalmazott! :-) Ámultam-bámultam reggel, már amennyire az álmosság engedte. Amint vizet forraltam, már használatba is állítottam. Mindeközben édesanyám megosztotta velem, hogy mit hallott magáról Miklós püspökről a rádióba, honnan eredeztetik a Miklós napi ajándékozást.  - Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa".

Ennek örömére a mai napon én is mikulás sapkát húztam, s az előző este vásárolt szaloncukrokat osztogatom minden arra járónak. A bolt előtt pakolva még a Kisalföld egyik riportere is megtalált és lefényképezett, így úgy tűnik, hogy benne leszek a holnapi újságban... Különös és kellemes dolgok történnek az emberrel az adventi időszakban :-) Csak figyelnünk kell és felismernünk :-) Ilyen egyszerű.

Akinek még nincs ötlete, hogy melyik családtagjának mit adjon ajándékba, nekik szeretném felhívni a figyelmét Natalia hozzászólására, ahol belinkelt egy oldalcímet. Reggel átnéztem, és valóban találtam néhány jó ajándékötletet ;-) Még egyszer köszönöm szépen.

További jó mikulásozást kívánok :-)

Joyo

 Sziasztok Karácsonyrajongók!

El sem hiszem, nem egészen három hét, és itt is van amire vártunk! :-) Bár a mai melegfront, mintha a Tavasz fuvallatát sodorná felénk, sokan érezzük a csontjainkban is a feszítő fájdalmat, mégis, jobb szeretném, ha Decemberben nagy pelyhekben hullana a hó. Hajlandó vagyok, sőt, javítanám magam... szeretek havat lapátolni. Kesztyű, sál, sapka, bundás bakancs, egy jó nagy hólapát, és nincs előttem akadály.  Ilyenkor alaposan megtornásztatom a bolt előtt járókelő embereket, szinte már egy mókás szalontánccal is felér, ahogy kerülgetjük egymást, s meg-megcsúszva viszünk a táncba egy-egy kacifántos figurát is. :-) Nem is beszélve arról a nevető vagy rosszalló pillantásokról, amiket akkor kapok, amikor a bolt előtti eső védő ponyváról leverem seprűvel a havat, nehogy leszakadjon a súly alatt. Fura... ilyenkor nem azt díjazzák, hogy megelőzöm a "katasztrófát", hanem be is szólnak, hogy a nyakukba rázom az égi áldást! Na jó, ennyit az emberekről :-) Lehetne még cifrázni. De nem akarom, úgy is mindenkinek van legalább egy jó története a hólapátolással kapcsolatban ;-)

Viszont, úgy tűnik, végre meglesz a gyümölcse apám és a párom hetek óta tartó munkájának, hiszen végre valahára kiraktuk az összeszerelt karácsonyfatalpakat a bolt elé. Kérem... lehet jönni, van három méretben ;-)

A tegnapi napon még Röjtökmuzsajra is leautóztunk, hogy kiválasszuk leendő karácsonyfánkat az ültetvényen. Kalandos volt. Hatan mentünk, de mi végeztünk legelőször. Körbeölelgettem minden szimpatikus fenyőfát, s amelyiknél éreztem az otthon kellemes melegét, félcímkéztéttűk a termelővel. Nagybátyám és leendő nagynénémnek sikerült szintén eldönteni, hogy ki lesz az ünnepi díszvendég, csak a testvére bóklászott a fák között és választott nehezen. Közben nagybátyám becsatlakozott hozzánk a veteményes mellé, ahol a sarat törölgettük a cipőinkről, s a közelgő esküvőről beszélgettünk. Beszélgetés közben végre kitaláltam, hogy apám mit is fog kapni tőlünk a szülinapjára és Karácsonyra. Szép üvegeket, amikbe pálinkát tölthet :-)

Igazából szépen lassan már elérkezett a szürkület... talán az égen úszó sötétszürke felhőtakaró is közrejátszott. Lógott az eső lába és eléggé metsző szél fújt. Nem tudom hányadik kört menték már, és arra sem emlékszem, hogy végül nekik is sikerült-e kiválasztani a fenyőt, de szép lassan elindultunk haza. Még elbúcsúztam a leendő fánktól, s beültem az autóba. Apámmal felcsavartattam a fűtést. Úton hazafelé elgondolkodtam. Hét embernek kell kitalálnom az ajándékot. A hétből négynek már megvan. A fennmaradó három már keményebb dió sajnos. Nekem sem mindegy, hogy mit ajándékozunk a párommal.

Van, amikor kicsit elveszítem a kedvem, de azt hiszem, ez mindenkivel előfordul. Hallgatom a karácsonyi dalokat, hangolódom, tervezgetem, hogy milyen legyen a fa díszítése. Ötleteket gyűjtök az édességhez... bár az biztos, hogy idén is lesz mézeskalács, és talán csokoládés gyümölcskenyér :-) A többi pedig alakul...

Majd még jelentkezem. Jó készülődést és Mikulás várást! ;-)

 Sziasztok Karácsonyrajongók!

Holnap már December van. Visszagondolva, nagyon gyorsan elszaladt az a két hónap, amióta újra indítottam a blogot. És tapasztalataim alapján December elsejétől csak a gyerekeknek lassul le az idő, míg elérkezik a Karácsony! Számunkra, akik dolgozunk, mindennapi feladataink vannak, csak úgy röpülnek a napok, és a hetek, s rá kell ébrednünk, hogy három hét nem mondható elegendőnek ahhoz, hogy a munka mellett mindent belezsúfoljunk, ami az ünnepekkel kapcsolatos. És itt nem csak az ünnepi menü megtervezéséről beszélek. Mikor menjünk ajándékokat venni? Mikor és hol nézzük ki a leendő karácsonyfát? Ha műfenyőre váltana a család, akkor mikorra időzítsem? Nem-e fogják megvenni előlem amit kinéztem? Csomagolópapír; masnik; ajándékdobozok; rendetlenség; kíváncsiskodó apróságok; tudakozódás... (- Te minek örülnél a fa alatt?); és hol van még a másik fontos momentum, mégpedig a karácsonyi nagytakarítás....

Ilyenkor a legtöbb háziasszony vagy egyedül, vagy a család segítségével, de alaposan kisuvikszolja az otthonát! Ez nálunk sincsen másként. A mai szabadnapom nagy részét a takarításnak szentelem. Főként a nagy mumusnak, a ruhásszekrényemnek. Már régóta tervezem, hogy a fenti szekrényt is kirámolom a szoba közepére, kiválogatom mit hordok még és mi az ami már mehet a gyűjtőbe. Jobb, ha az ember olykor szelektál. Megszabadul a régi, nehéz energiáktól, emlékektől, kiszellőzteti a ruhákat, kimossa a szekrényt , s helyet csinál az új dolgoknak. Lesz vele dolgom... mondjuk úgy, hogy a ruha kifolyik a szekrényemből! Be sem tudom csukni a felső két ajtót. Ez nem igazán szégyenteljes... csak bosszantó :-) Szeretném, ha Karácsonyra valóban szép rend volna a szobánkban.

Párom ma kezdi az új munkáját. Annyi furcsa volt a dologban, hogy délután öt órakor indulnak a sógorokhoz, és csak holnap jönnek haza. Furcsa lesz egyedül aludnom abban a hatalmas ágyban. És furcsa lesz úgy felébrednem, hogy nincs mellettem, de még felhívni sem tudom, mert drága volna. De nagyon kíváncsi leszek, hogy mit mesél a munkáról. Szerintem én jobban izgulok, mint ő maga. Legalább mind a ketten megnyugszunk, hogy újra van munkája :-)

Már csak azt kívánom, hogy Karácsonykor legyen velem :-)

*****

A másik, amiről írni szerettem volna a közelgő December elseje miatt, hogy elérkezik az Adventi kalendáriumok ideje! Bizony-bizony! Holnap ablaknyitás! Már mi is beszereztük! Oké, oké, hiába vagyok 25 éves, nekem ez már hagyomány marad! ;-)

Magát a kalendáriumot egy édesanya találta fel, akinek rosszul esett, hogy a kisfia minden nap megkérdezte tőle, hogy mennyit kell még aludnia Karácsonyig. Ezért kipattant a fejéből az ötlet, s készített egy 24 zsákocskából álló naptárat, melyben egy-egy kis ajándékocska lapult. Ebből a kisfiúból később felnőtt férfi lett, s egyszer eszébe jutott édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy talán más gyerekeknek is örömet okozna, s úgy döntött, elkezdett adventi naptárakat készíteni. Nagy sikere lett, s azóta is világszerte gyártják, veszik és használják! :-)

Csodálatos dolog! :-D Tudom, gyermeki lelkem ilyenkor túlságosan is izgága!

Legyen szép napotok!

 Sopron már fényben úszik sötétedés után. Áll a 12 méteres fenyő a Városháza előtt, s reményeim szerint hamarosan elkezdik összeszerelni a bódékat a Várkerületen, ahol majd a karácsonyi vásár kap helyet. A tegnapi napon volt Advent első vasárnapja. Megkezdődött a négyhetes készülődés. Mind lelkileg-szellemileg-fizikailag a Karácsony eljövetelére. A hagyomány szerint minden egyes vasárnap angyal érkezik a földre, akik különböző feladattal vannak megbízva...

 Kedves karácsonyrajongók!

A holnapi napon kezdődik Advent, s meggyújthatjuk koszorúnkon az első gyertyát. Továbbá, már csupán 27 nap van hátra Szentestéig. :-)

Igazából ebben a bejegyzésben magáról Adventről szerettem volna írni, és az ezt az időszakot jelképező koszorúról. A 19-20. századtól szokás volt ezen időszakra koszorút készíteni, fenyőből, vagy magyalból, mely az örök élet jelképe volt. Gyertyát azonban Johann H. Wichern, német evangélikus lelkész rakott rá, aki így szerette volna a hozzá tartozó árva gyerekeknek megmutatni, hogy hány nap van még hátra Karácsonyig... :-) Kezdetben 23 gyertya volt rajta, minden napra egy. Későbbiekben már csak minden Vasárnap gyújtottak meg egyet, jelezve a hetek múlását. Ez lett az elterjedt szokás.

Manapság is ez a formája a megszokott, azon kívül, hogy az évszázadok során több díszítőelem került rá, s néhány évvel ezelőtt már nem is vált olyan fontossá a koszorú alak, vagy akár a gyertya. Így került divatba az üvegtálra dolgozott gyertya, vagy mécses. Mi is készítettünk már jó néhányat, amit hála az égnek, elkezdtek vinni az emberek. Kicsit elengedtük a fantáziánkat a kolléganővel... íme az eredmény :-)

 Kedves karácsonyrajongók!

34 nap van hátra addig a bizonyos ünnepig, amit annyira várunk.

Itt a virágüzletben gyűjtöm az ötleteket, hogy miről is volna érdemes írnom. Figyelem, hogy az emberek miként kezdenek ráhangolódni az eljövetelre, a díszek és az angyalkák megjelenésére a polcokon. Tegnapi napon kipakoltuk a műfenyőket, amitől sokkal teltebbnek néz ki az üzlet, s mivel elkezdtem kidekorálni őket (mindezt karácsonyi dalokat hallgatva), már a hangulat is egyre ünnepibb.

Körbenéztem, hogy milyen trendek uralkodtak tavaly és az az előtti évben... s, hogy is mondjam, kicsit ledöbbentem, bár volt, ami elnyerte a tetszésem. A Femina.hu oldalán találtam egy kis videót, érdemes megtekintenetek. 

Elég sokszor ledöbbenek még a fenyődivaton; mondjuk ki, rám kicsit horrorisztikus hatást gyakorol a korom fekete vagy jég fehér öko-csoda, nem beszélve azokról a fajtársaktól, akik a csúcsukra vannak állítva. Igaz, annak is megvan a maga előnye, főleg, ha kicsi a szoba, ahová fel szeretnék állítani.

Ahogy kalandoztam az internet gazdag világában, találtam olyan színkombinációkat is, melyek el voltak csöppet rugaszkodva a valóságtól, mint például az a trend, amikor a narancsos árnyalatot összevegyítik a pinkkel :-) Merész, fura, de van olyan személy, akinél jól mutatna. Talán Budapesten. A kozmopolita embereknél, akik szeretik minden évben követni a divatot. :-) Én is mindig tudnék változtatni rajta. A boltban lévő fenyőket is bedíszítettem, s került rájuk a boáktól kezdve, az angyalokon át a tollas szárnyakig. Eddig tetszik. Bár az igazi kihívást a kirakat előtt álló 210 centiméteres royal fenyő nyújtja majd, mert rajta szeretném bemutatni a díszeink igazi palettáját. Az ajándék csizmácskákat, gömböket, angyalokat, mikulás virágokat. A többi majd alakul. Magunkat ismerve úgy is változtatunk a díszeken December 24-ig :-)

Nálatok milyen díszek lesznek? Nálunk szerintem az idei évben az arany, a zöld és a bordó fog dominálni, legalábbis, ha rajtam múlik :-P De mint tudjuk, nem rajtam fog... kizárólagosan. Amúgy is mindig úgy zajlik a fenyődekorálás, hogy délután egy óra után hazaesünk a munkából, nekivetkőzünk, apu nekiáll egy pohár borral ünnepelni a szülinapján, mi anyuval a fát díszítjük... igazi nemek béli munkamegosztás van :-)

Amikor két hét múlva ismét utazunk Pestre, valami üveggömbfélét venni fogok a fára. Kíváncsian várom az ötleteket, ha már valakinek van. Melyik színt, vagy díszítési formát favorizáljátok? Inkább a hagyományos gömbök, vagy szerettek formákat is tenni a fára? Mi a helyzet a mézeskaláccsal? Volt, aki megpróbálkozott azzal, hogy kidíszítse vele a fenyőt? Én még sosem mertem bevállalni...  

Ha valakinek azonban van vele valami jó kis kalandja, vagy kellemes élménye, kérem ossza meg velem. Előre is köszönöm :-)

Joyo

 Sziasztok karácsonyrajongók!

Mit szóltok? Már csak 36 nap! Nagyjából már a bolt dekorálásával is végeztem, de valljuk be, azért, ha karácsonyról van szó, sosem fejezzük be a csinosítgatást, mindig vannak újabb ötleteink. Ha úgy vesszük, nálunk a holnapi napon indul be főként a bolt átrendezése. Ugyanis, megérkeznek az öko-fenyők. 90 centistől a 240 centisig. Elszántuk magunkat, hogy néhány fát, nem csak látványosságnak állítunk össze, hogy a leendő spóroló/zöld barát/fészekből már kirepült gyermekű, de még unokátlan vásárlók láthassák milyen a megkívánt árucikk, de bemutató jelleggel minden létező karácsonyi díszítő elemet, amit eladásra kínálunk, felaggatjuk rájuk! Úgy, ahogy azt a Hétpettyesben láttuk. Igaz, hogy ott a selyem kispárnától elkezdve, a girlandokon, hagyományos gömbökön keresztül, a metál-pink színű hatalmas pillangókig minden volt, de valahogy mégis jól mutatott. Mi egy kicsit szolidabb verzióban kívánjuk mindezt. :-)

A mai napon a kirakatot még egyszer átrendezem, mert végre beáraztuk az angyalokat, s valahogy még meg szeretném komponálni a dolgot.

Közbe-közbe már elgondolkodtam, hogy mit vegyünk a párommal mindenkinek ajándékba. Igaz, hogy a keretünk nem olyan nagy, de ha felesbe fizetjük, akkor azért könnyebb. Igaz, hogy elviekben azt vallom és azt hirdetem, hogy az igazi karácsony lényege nem az ajándékok nagyságában és árában rejlik. Sokkal inkább abban, hogy ott a szépen feldíszített fenyőfa, ünnepi étel gőzölög az asztalon, körbe üli a család, együtt vagyunk, vicces történeteket mesélünk a múltból, tervezgetünk, boldogok vagyunk. (Apám fogalmazta meg tegnap este, amikor ültem náluk a földön és kiborultam az anyagiak miatt!) Sajnos olykor engem is elkap a gépszíj emiatt. Át kell forgatnom magamba. A nagyszüleimnek mindenük megvan. Ami nagyobb vagy drágább szükséglet, azt az ember általában megveszi magának. Nálunk is általában így van. Mindig mindenkinek meg van mondva (főleg nekem!), hogy nem kell nagy dolgot adni, de az jöjjön szívből. Persze, bennem van, hogy olyan szívesen adnék drága dolgokat (mert az azt jelentené, hogy jó állásom van, és megtehetem.) De így valóban megtapasztalhatom azt az érzést, amikor kis dolgot adok, és mekkora öröm jelenik meg a szeretteim arcán. Tanácsot kértem szüleimtől, hogy kinek mit adjak, mivel jelenleg munkanélküli vagyok. Jöttek is a jobbnál-jobb ötletek. Majdnem elsírtam magam, amúgy is labilis voltam tegnap. Igen, valóban meg lehet oldani minimálisan is. Mivel alapban is kímélni szeretnénk a nagyszüleimet, hogy Szenteste ne süssenek-főzzenek annyit 8 személynek, így úgy gondoltam, hogy egy nagy tálca süteményt készítek nekik, és azt rakjuk az asztalra. Ráadásul apám születésnapi tortáját is elvállaltam. A többi, pedig majd alakul.

Megosztottam mindezt a párommal is. Ő is megnyugtatott, hogy megoldjuk. Ugyan úgy szeret ajándékozni, mint én. Nagyon szeretném az eredeti gondolatot megőrizni. Valami jelképeset.

Mindenki csinosan felöltözik, felkötöm az angyalszárnyaimat... és mehet a "buli" :-)

Újra folytatom a karácsonyi regényt. Talán, ha az égiek is úgy gondolják, még be is tudom fejezni :-) Már jó volna. Valahol mindig elakadok benne. Van, amit nem tudok tovább gondolni. Valami minden egyes évvel változik benne. Ilyen az írói véna. Sosem lehetünk teljesen elégedettek egy történettel. Valamit mindig tudnánk változtatni, cserélni, át vagy hozzá írni. De reménykedem benne, hogy sikerül... :-)

Legyen nagyon szép napotok!

Joyo

 Sziasztok karácsonyrajongók!

41 nap.... hmmm. Még valahol olyan távolinak tűnik. De mégis roham léptekkel telnek a napok. Az egyik pillanatban még csak a lakótelepi lámpaoszlopokon voltak fent a fenyő és csillag alakú égődíszek, de mire észbe kaptam, már a Deák téren és az Erzsébet és Mátyás király utcán is végig fölaggatták a girlandokat és a csillag égőket. Szerintem már a Várkerület sövényeire és fáira is elkezdhették feltekerni az égősorokat. Máshol is van már ilyen mozgolódás? Nálunk November 27-én nyílik meg az Adventi vásár, előreláthatóan a felújított Főtéren. Mi kisváros vagyunk, hamarabb meglátszódik, ha ünnepi díszbe öltöztetik Sopront. Más, mint Székesfehérvárott, ahol főként a Főutcán és annak környékét öltöztetik be.

Nálad mikor kezdődik a karácsonyi vásár? Vagy esetleg te is látod már a városdíszítők mozgolódását? Én ilyenkor mindig ujjongani kezdek gyermekmódra. Idén készíteni szeretnék egy képsorozatot az éjszakai díszkivilágításról. Vaku nélkül, úgy izgalmasabb. Mikor szanaszét futnak a fények a képen... :-)

Az angyalszárnyam egyenlőre még a raktárban pihen. Te jó ég, még fel sem próbáltam! Oké, még nem is remegett érte a kezem. Bevallom, Decemberig nem merem kibontani a csomagolásából, nehogy valami vagy valaki kárt tegyen benne.

Közbe-közbe már elgondolkodom az ajándékokon. van amit tanácsos időben elkezdeni, nehogy valami fennakadás történjen, és elő kelljen állnunk a B; C illetve D-tervvel. Én így vagyok párom ajándékával. Elterveztem valamit, s tegnap derült ki, hogy eléggé nagy fába vágtam a fejszémet. Egy korábbi medálja valamikor Szeptemberben elveszett, s én a fejembe vettem, hogy valami hasonlóval meglepem. Körülnéztem az internetes licitálós oldalakon, de vagy olyat találtam, ami nem tetszik, vagy már régen lejárt liciteket dobott ki a kereső. Utána belibbentem néhány ékszerboltba. Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű borotvapenge formájú ezüst medált beszerezni. Egy helyen meg tudtam rendelni. Jövő szombatra érkezik meg, majd telefonon értesít a hölgy. De még így sem lesz valami olcsó mulatság, mivel 5-6 gramm ezüst van benne. Kb 7000-7500 Ft-ba fog kerülni. Nem azt mondom, hogy sajnálnám a pénzt érte. Megdolgozom érte, használom, ki is tudom fizetni, majd visszajön valahonnan! Inkább azon lepődtem megy, hogy ennyire körülményes a dolog. Pedig egy eléggé népszerű mintáról van szó.A lényeg, hogy sikerült. folyamatban van. :-)

Azt hiszem a többi családtagommal kicsit nagyobb bajban leszek, hogy mit vegyünk. Nagyon még ötletem sincs. Szüleimnek talán, hiszen a konyhába mindig elkél valami. Na de nagyszüleimnek és nagybátyáméknak... egyenlőre passz... :-(

Igaz, van még 41 nap :-P

Legyen nagyon szép napotok!